Élt egyszer egy furfangos szegény legény, aki elhatározta, hogy megleckézteti a fukarkodó és gőgös földesurat. A legény meghívta a gazdag embert egy kiadós vendégségbe, aki már előre dörzsölte a tenyerét a finom falatok és a dínom-dánom reményében. Amikor azonban a vendég megérkezett a várva várt eseményre korogó gyomorral, a házigazda nem az asztalhoz ültette, hanem rögtön a zenészeket hívta. A muzsika rázendített, a szegény ember pedig addig táncoltatta a kimerült és éhes uraságot, amíg az már alig állt a lábán. Hiába vágyott a finom ételekre a látogató, a lábának járnia kellett, hiszen a házigazdánál az volt a szokás, hogy a vidám mulatság és a ropogós tánc mindig megelőzi a has megtömését.